Érdekes..

Most valamit vagy nagyon jól csinálok, vagy nagyon rosszul.. A történet tegnap kezdődött Rubint Rékával és az alakreformos dvd-vel.. Mondtam magamban, ejj végigcsinálom azt a 90 percet. Ember tervez, Réka végez.. méghozzá ki.. engem, meg a fenekem. Teszem hozzá nem ÉN adtam fel a vége előtt 14 perccel, hanem a seggem.. De nagyon. Mikor végre egy jó óra álló gyakorlat után végre a földön folytatta Réka a kínzást, gondoltam, hogy de jó pihizek kicsit (ebből látszik mennyire naiv is vagyok).. Hát nem így lett. Állóképtelen, zsibongó, sajgó alsó végtagjaimat tovább kellett sanyargatni, amiben a seggizmaim nem voltak partnerek.. Konkrétan annyira begörcsölt a hátsó fertály(j?)am, hogy nem bírtam mozogni.. Pár perc után végre lábra álltam, éás hát kéész. A lábaim megsemmisültek. Na meg a fenekem. Ma is úgy mozogtam egész nap, mint ha bokától combnyyakig be lennének gipszelve a csülkeim. Na lényeg a lényeg, hogy mindezek után jelzett a vekker, hogy itt az idő vacsizni. Leültem (véégre), és nekiláttam a 3 szeletke abonettemnek felvágottamnak, uborkámnak és joghurtomnak. Megettem, jó volt, finom volt elég volt. Fél órára. Aztán megint megkordult a gyomrom. Azértsem eszem. Ittam egy bögre kávét, általában ez segít. Segített is fél 11-ig, mikoris az én drága férjem megéhezett, és kért marhapörit. (azt ettem én is,csak kevesebbet és abonettel, nem tésztával. Mert a marhahús, a paradicsom, és a paprika is update 1-es ujjé) Megmelegítettem, és aaaaaaaannyira finommm illata vooolt. És annyira hívogatott és csábítgatott, hogy ugyan már egy kanálkával belefér még. Az agyam nemet mondott. De akkor a gyomrom is sztrájkolni kezdett. Megnyugtatásképpen ettem egy (két) kanál pörit. Nagyon jó volt. Itt meg is álltam. Reggel halálosan kómásan, izomlázasan és éhesen keltem, de csak kv. Elvittem a srácokat oviba mentem a postára, és ott csörgött a vekker, hogy hahó reggeli. Én marha nem vittem magammal kaját. Csak egy bounty-spapír volt nálam, hogy nyertem egy csokit. Ezt persze isteni sugallatnak véltem (vagy csak a hájas, romlott, lusta csokiimádó énem suttogta) és helyben kiváltottam a csokit, megnéztem, hogy mennyi a kalóriatartalma, és elégedetten konstatáltam, hogy ebben az egészben van kb annyi, mint általában a komplett reggelimben (bár cukor van benne, meg csoki, meg kókusz, meg nyammmmmmm) ezért elfogyasztottam. Na a cukor miatt volt egy kicsi lelkifurkám, de legyőzte az ízkavalkád. És ez után jöttem rá, hogy miért nem szabad cukrot enni. Mert 15 perc és még éhesebb leszel. Ezért tizire megreggeliztem, ebédre meg megettem 10 deka párizsit meg 20 deka uborkát. Most hogy hazajöttem az oviból és a csajok azt ecsetelték, hogy milyen finom túróstésztát ettek tejföllel és cukorral a tetején, meg szardellás kenyeret hagymával és nutelláskenyeret reggelire, meg halászlevet, megszólalt bennem a Hájasén. Mi a francnak gyötröm magam, amikor imádom ezeket a kajákat, és soha de soha nem ehetek többet ilyeneket, és mekkora egy f@sz vagyok, és a kitartásom úgyis egyenlő a nullával. És teljesen szétestem. Frissensült ropogós cipók lebegtek a szemem előtt, gőzölgő körömpörkölt és mákosguba vaniliapudingal.. Borzalmas volt. Hazaérve, mielőtt teljesen szétestem volna gondoltam egyet és alkut kötöttem a Hájasénnel. Ráállok a mérlegre. 6 napja kezdtem el a diétát. Ha lement 1 kiló legalább akkor összeszedem magam és folytatom. Ha semmit nem fogytam, akkor abbahagyom az egészet a francba. És tudom, hogy azt írtam, hogy hetente 1x állok a mérlegre és jó lenne ezek után meg is tartani, de most szükségem volt arra, hogy lássam, hogy meg tudjam csinálni. És bizony elmozdult a mérleg nyelve.. 76 kilónál állt meg. Nem hittem a szememnek. Ráálltam még egyszer. Gondoltam elromlott. De nem megint 76. Ez azt jelenti, hogy 6 nap leforgása alatt sikerült megszabadulnom 4 teljes kilótól. :) Ez annyira boldoggá tett, hogy be is faltam egy almát. Teljesen visszatért az önbizalmam. És folytatom. Normálisan. De leszűrtem a következtetést, miszerint egy kis bűnözés néha belefér. Max kicsivel többet sétálok, vagy ugrálok. :)