:P

Hát hol is kezdjem.. Nem hazudok, kár is lenne mit szépíteni. Gondoltam lazítok a diétán, hogy újra meginduljon a súlyom lefelé.. Bevezettem, hogy este 6 után már nem eszem.. Most éhes vagyok.. Nagyon. Viszont alaposan megcáfoltam a fehérlisztes-cukros mizériát ami farkaséhséget csinál.. Sorolom a mai napi kajámat.. Ami minden tekintetben szánalmas a diétámhoz mérve. Tehát reggeli 11-kor egy kívül csokis, belül vanilia-csokipudinggal töltött fehérlisztes péksüti. Aztán ebédre ettem egy ugyan ilyet, meg megittam 5 deci házi áfonyás joghurtot (a veresi CBA-ban vettem, tényleg házi, horror árral, de brutál finom ééés cukortalan). Aztán egy 4 órás piacolás után mentünk egy szülinapi buliba, ahol vacsoráztam, kapaszkodjatok.. 2 azaz kettő szem epret. Fél 6-kor. Ez ugye minőségileg is, és mennyiségileg is szánalmas volt. Nem is volt baj egészen mostanáig. Nem voltam éhes, nem törtek rám falási rohamok, meg mindenféle ilyesmi amikkel ijesztegetik a jónépet. Mondjuk eféle rohamokkal max csak a terhességeim alatt találkoztam és akkor is a kovászos uborkát, a házitejet, meg a tejfölös ubisalit kívántam de nagyon. Szóval most elkerült, pedig vártam. Hazajöttünk a buliról 7-fél 8 körül, anyám iiiisssteni sajtos raviolival várt itthon kapormártással és MAJDNEM elgyengültem. De nem. LE AKAROK FOGYNI!! Megcsinálom akkoris. De most éhes vagyok. Na nem halálosan, csak itt kering a mumusom a gyomrom körül, hümmög és a fülembe sugdossa, hogy egyek.. De nem. És skizo sem vagyok. :D

Ja meg akartam írni a múltkor, hogy milyen érdekes az, hogy aki 1x volt kövér, az az is marad. Mármint belül. Tudok örülni annak, hogy lefogytam ennyit, és jó érzés, hogy már nincs a ruhaméretemben sem L sem X, de ha kimegyek behúzom a hasam. Egészen addíg behúzom, míg haza nem érek. Olyan jó lenne úgy kimenni az utcára, hogy nem akarok másnak hazudni arról, hogy milyen a hasam. Olyan jó lenne, ha nem töltene el jeges félelemmel az a gondolat, hogy 2 részes fürdőruhában fogok strandra menni. Olyan jó lenne ha nem azon agonizálnék, hogy mekkora tehén vagyok még. Mardos még igen. Cipelem még azt a tizen akárhány kilót itt bennt. Pedig még nem is voltam igazán kövér. Mit érezhetnek azok az emberek?
Ma veresen láttam egy nagymamát az unokájával. A nagyi sem volt vékony, de az unokája borzalmas volt. :( A kislány kb 3 éves lehetett. Olyan súlyt cipelt, hogy a kis combjai egymáshoz tapadtak, és már x lábai voltak a súlytól. A ruhácska ami rajta volt látszott, hogy szűk volt rá, arcocskája vörös volt a melegtől, szép haja csatakokban lógott az izzadságtól. Még boldog, hisz szeretik a szülei és megkap tőük minden finomságot. De mi lesz vele 4-5 év múlva mikor iskolás lesz?? Annyira kegyetlenek a gyerekek. Főleg a mai világban. Engem is sokat csúfoltak, bár nem a súlyom miatt, hanem az anyagi hátterünk miatt, de egyre megy. Borzalmas ördögi kör, amiben lehet egyedül lesz. :(
Nem azt mondom és is adok a gyerekeimnek finomságot. Csokit, túrórudit, gumicukrot, pudingot, fagyit (cukorkát és nyalókát viszont csak fényévente kapnak). De kordában tudom tartani. És mellette mozognak sokat. Nem értem tényleg azokat a szülőket akik hagyják idáig fajulni a dolgokat.
Aki nem ért egyet az szóljon.

Nyomok pár felülést asszem, mert a legkisebb még ébren van, nem hiszem, hogy P90X-ezek. Tróger vagyok na.. Köveket kérem postán elküldeni, majd megdobálom magam.